Tükör monológ

2007 január 7. | Szerző: Freya

 

Szia kedves!

 Látlak, ne is próbálj elbújni! Ott vagy a tükörképemben, hiába hagytál itt egyedül az üres szobában, hogy csak magamat lássam a nagy ürességben. Tudhatnád, hogy már rég nem olyan egyszerű ez a történet, hogy csak felkelsz, összepakolsz és már itt sem vagy. Visszajössz hozzám, nem kétséges. Ott van a szemed a szememben…beléd látok.

 Ne nézz őrültnek, nem vagyok az… Vagy legalábbis nem annyira. Csak amennyire kell, ahhoz, hogy szerethesselek. Na mondjuk ahhoz kell egy ici-pici abnormalitás. Ne mosolyogj rám így, igazat mondok! Nem is tagadhatod, hogy igen furcsa páros vagyunk mi ketten… én például most is a saját tükörképemhez beszélek. De Te sem mondhatod, hogy teljesen átlagos vagy a művészi elvontságoddal. A takanyó meg is jegyezte, hogy néha magadban beszélsz és nem hallod, amit mond neked… ajánlott egy jó elmeintézetet.

 Az apróságoktól eltekintve egész jól megvagyunk mi ketten… azt mondod sokat vitázunk? Meglehet! Na és? Egy idő után mindig kibékülünk…úgy 20 másodperc múlva, ezen  igazán nem kell problémáznod. Ja hogy ez a legutóbbi túl sok volt? Én mondtam, hogy hagyjuk abba. Igazán nem kellett volna elmenned. Kezdek fázni. Hideg van és sötét. Még mindig nem jöttél vissza…Csúnyán itt hagytál.

A saját szemembe meredek. Vagy a Tiedbe? Régen összeolvadt a kettő. A számat nézem, csak a Tieddel együtt mosolyog. Halványulnak a fények, idebent már egész sötét van, homályosak a körvonalaim a tükör képében. Mennyi idő telhetett el? Fél óra vagy netán egy egész nap? Nem érzékelem az időt, ahogy semmi mást sem. Még mindig nem jössz. Valahogy üres minden… Rég itt kéne lenned.

 Még mindig nem mozdulok.. A Hold éppen rám süt az ablakon keresztül, kísérteties fénybe foglalva arcomat-arcodat. Esőillatú szellő libbenti meg a függönyöket és egy könnycsepp csendesen vándorolni kezd lefelé a szememből. A telefonért nyúlok és tárcsázom a számodat. Hallom a jól ismert csengőhangot az ablak alatt. Felveszed, de nem szólalunk meg. Lépteid alatt dobog a lépcső, és még mindig a tükörképem lesem, ahogy elmosolyodik az ajtó kivágódásakor…

Nincs semmi baj szívem…

Szombat, 18:29

2007 január 6. | Szerző: Freya

 áá, a csodálatos Szombat! Ilyenkor megvan bennem az a röpke érzés, hogy még bőven van a hétvégéből. Jó ezt így elhitetni magammal, bár tudom, a holnapi nap is úgy elröppen majd, mint a kapanyél.

 Tuljadonképpen egész nap csak módszeresen semmittettem, sikerült felkelnem fél1kor, eltámolyogtam ebédelni és azóta semmi kifejezetten értelmeset nem csináltam. Nem is szándékozom ezen változtatni. Ellazsálok itt magamban 🙂

 

Pussz: Én

Választások egykor és most

2007 január 2. | Szerző: Freya

 

Választások egykor és most

 

 

 Nemrég jelent meg Ciceró könyve, melynek címe: Hogyan nyerjük meg a választásokat?. A könyv tárgya aktuális – bár a kiadás kissé megkésett, mindenesetre politikusaink most is bizton hasznát veszik. A Quintus Tullius Cicero által írt munka eredetileg testvérének, Marcus Cicerónak készült, aki a választásokon indult – és Kr. E. 64-ben meg is nyerte azt. A kiadás kapcsán Kocsis Noémi kérdezte Dr. Németh György ókortörténészt, az ELTE tanárát.

 Ahogy a professzor mondja, a római választások alapvetően 3 dologban különböztek a maiaktól, ebből a legfontosabbat meg is nevezi: a gyakoriságot. Ma, a választások napján, április 9.-én már mindenkinek elege van a kampányolásból, várjuk a csendet, hogy négy év múlva végigcsináljunk mindent újra. Rómában azonban nem volt szünet, amint megválasztották az új konzult, már jöttek is a jövő évi jelöltek, a polgárok pedig egész életük során az ígéreteket hallgatták, megállás nélkül. Márpedig a pályázók nem kímélték választóikat: hazudtak és színleltek kőkeményen, hiszen ezt ugyan nyíltan senki sem ismerte be, de a tisztségek a pénzről szóltak. Az egy éves hivatal lejárta után a tisztségviselők egy-egy provincia élére kerültek, ahol helytartóként úgy szedték az adókat, ahogy akarták – vissza is térült a reklámokra fordított temérdek pénz, ahogy ma is.

 A kampányelemek sem változtak: „az ellenfelet szokás volt azzal vádolni, hogy lop, csal, sikkaszt, testvérhúgával hál”. Ez bizony ma is így van, a lopás és hasonlók sosem elavuló kifejezések. Az ellenfelet csalással, korrupcióval vádolni, antiszemita megjegyzéseket tenni napjainkban is szokás. A szimpatizánsok sem pihennek, az éj leple alatt a plakátokat dekorálják. Hiába, a világ formálódik, de vannak dolgok, amik ugyan olyanok maradnak.

 A kampánykörút sem új találmány, a jelöltek bejárták a körzeteket, gyűléseket tartottak és minden módon megpróbáltak a köznép kegyeibe férkőzni. Közismert volt például a névbemondók, nomenclatorok használata, akik a polgárok nevének fülbe súgásával jelentős módon hozzájárultak az út sikerességéhez. Ez egyszerű pszichológia, létezik ma is: tégy úgy, mintha közülük való lennél, hitesd el, hogy a barátjuk vagy és máris szavazatok tömegeit kapod.

„Ha valaki megismeri ennek a kornak a választási stratégiáját, akkor valóban levonhatja a következtetést, hogy ami ma Magyarországon választásként folyik, az – úgymond – elsőáldozó lányok baráti összejövetele…” – mondja a professzor a beszélgetés végén. Nos, ha ez valóban így volt, én Rómában megőrültem volna, hiszen ha figyelmesen nézzük a dolgokat, ma is ugyan az történik – csak ritkábban.

Újév, fogadalom meg kapcsolatom a Lóherék Földjével

2007 január 2. | Szerző: Freya

 BÚÉK meg egyebek minden erretévedő szerencsétlennek. Ennyivel be is zárnám a nagy ünnepi kívángatást, mert őszintén szólva frankón herótom van tőle…. meg így év elején már minden ünnepből gyakorlatilag.

Megcsömörlik a gyomrom a bájos angyalkáktól és jógyermekes plakátoktól. Boáhh.. ennyit tudok hozzátenni még.

Én rájöttem, hogy szeretem az Odüsszeiát hallgatni.. de teljesen komolyan. Ha nem kéne tanulmányként elemezni akkor kifejezetten élvezném. De így, hogy határidőhöz van kötve…hát. Lenne jobb programom is. Merthogy újra elkezdtem ugyebár bűvészkedni. Bizonyám. Gyakorlom a régi trükköket. És mindezt miért? Mert feltűnt ez a nőszemély és nekem eszembe jutottek az iskolsi előadásaim.. Frankón tök hülye vagyok. Legalább tudom magamról.

Pedig tulajdonképpen írnom kellene. Nekiálltam egy új töténetnek ami olyan naplószerű, egy szingli lányzó életéről szól. De valahogy hiányzik hirtelen valami belőlem, mintha a fantáziám már nem varázsos tündérföldeket látna, hanem zord betondzsungeleket. Szóval igyekszem visszanyerni a régi boszorkányos, varázsos önmagamat.

Visszatérek a Lóherék Földjére, az ír fantáziavilágba és újra megpróbálom megtalálni önmagamat. Ez lehetne talán az egyetlen újévi fogadalmam….

Megpróbálok feltölteni néhány érdekes dolgot, amit találtam netes barangolásaim közepette, aztán inkább saját magamban folytatom a barangolást 🙂

Üdv: Én

Szombati kómázgatás

2006 november 25. | Szerző: Freya

 Na hát akkor essünk nekem! Freya vagyok vagy Carrie, kinek melyik tetszik jobban. Foglalkozásomra nézve műkedvelő boszokány vagyok, ahogy drága Vavyan mondaná 🙂 Ezzel be is mutatkoztam mára. Igazat megvallva nem látom értelmét teljes leírásomnak, mert ha majd elolvasol úgyis megismersz, felesleges magam mindenképp valahogy megfogalmaznom. Úgysem fog menni.

 Tulajdonképpen nem akartam blogolni… sosincs elég időm rá, csak megint rámjött az írhatnék. Ilyenkor bánják drága barátaim, ha MSN-en letámadom őket… Be nem áll a szám egész nap:) Itt dumálhatok korlátok nélkül, igaz nem nagyon válaszolnak rá.

 Egy kissé álmos vagyok, pokol zűrös hetem volt, épphogy aludni jártam haza. De véégre itt a week-end, kifújhatom magam, és lesz egy kis időm gondolkodni. Nem mindig csak lótni-futni meg stresszelni magam… Ja voltam könyvtárban, bizony ám. Van mit olvasnom. Hoztam ki pár könyvet Szabó Magdától, azokat bújom most, egyetlen problémájuk hogy majd vissza kell őket vinni…. Szívesen ládába zárnám őket és elrejteném oda, ahol minden elől biztonságban lennének, hogy majd a messzi jövőben egy kutató azt mondhassa: Igen! Igen, ezeknek a régieknek voltak értékeik!…. Jó lenne, ha az ilyen apróságok megmaradnának még jó soká….

Kezdek igencsak belebonyolódni a mondatokba, megyek is, ennyi voltam mára:)

 

XOX

Freya